ÖNÉRVÉNYESÍTÉS-ASSZERTIVITÁS

Másokkal kapcsolódni, együttműködni nem egyszerű, mivel érzéseink, igényeink, nézőpontjaink, temperamentumunk, értékrendünk eltérőek. Ha nem megfelelő stílusban kommunikálunk, viselkedünk, az a magán és az üzleti életben is feszültséghez, konfliktushoz vezet.

Egyre manipulatívabb és agresszívabb világunkban szükséges kellő határozottsággal meghúznunk a határokat, és érdemes megtanulnunk, hogy hogyan képviselhetjük magunkat úgy, hogy közben ne tűnjünk sárkánynak, de ne is váljunk mások lábtörlőjévé.

Az asszertivitás, vagyis az önérvényesítés képessége olyan kommunikációs módszer, mely ötvözi az önérvényesítést és a mások érdekeinek figyelembe vételét. Elősegíti az erőszakmentes kommunikációt, segít a stressz kezelésében, növeli a szociális hatékonyságot. Kellő önismeret, önértékelés, nyitottság, rugalmasság nélkül azonban nem működik, és akkor sem, ha valamely okból a másik fél "nem vevő" az asszertív kommunkikációra és viselkedésre.

A magyar nyelvben az önérvényesítés szónak van valamiféle pejoratív zöngéje. Társadalmunk inkább azt jutalmazza, aki nem lóg ki a sorból, és ellentmondás nélkül efogadja azt, amit mások akarnak. Amikor pedig valaki nyiltan kifejezi, érvényesíti a saját igényeit, vágyait, azt hamar önzőnek titulálják.

Az asszertivitás nem egyenlő az agresszióval. Nem beszélhetünk asszertív viselkedésről, ha valaki úgy akarja érvényesíteni az akaratát, hogy közben manipulál vagy megsért másokat. Az agresszív emberek semmibe veszik mások szükségleteit, érzéseit, véleményét. Önteltek és fölényesen viselkednek, sértegetnek, megszégyenítenek másokat, vagy akár fizikailag is fenyegetően lépnek fel. Nincs bennük tisztelet, csupán az erő és dominancia iránti vágy, győzni akarnak - minden áron. Aki gyakran agresszíven viselkedik, az nem csak a saját testi-lelki egészségét, hanem a másokkal való kapcsolatát is rombolja, és így könnyen magára maradhat.

Az asszertív magatartás számos mindennapi szituációban hasznos, otthon és a munkában egyaránt, tulajdonképpen bárhol, ahol emberekkel kerülünk kapcsolatba. Az asszertivitás számos hathatós előnyt kínál. Ahelyett, hogy életünk passzív szereplői lennénk, valódi irányítóvá és kézbentartóvá válhatunk. Ha passzívan viselkedünk, mások számára lehetővé tesszük, hogy sértsék a saját jogainkat, és megengedjük, hogy átgázoljanak rajtunk.

Ezzel ellentétben, ha asszertívan viselkedünk:
- megfelelő önértékeléssel magabiztosak lehetünk,
- megérthetjük és felismerhetjük saját érzéseinket,
- hatékonyabban kommunikálhatunk,
- fejleszthetjük döntéshozó képességünket,
- őszinte kapcsolatokat alakíthatunk ki,
- elégedettebbek lehetünk a magánéletben és az üzleti életben is,
- a kutatások szerint a pszichés problémákkal is könnyebben küzdhetünk meg.

Ha az asszertivitás (önérvényesítés) ilyen hasznos és "egészséges", miért olyan nehéz mégis megvalósítani? Hogyan lehetünk igazán asszertívek?

Sokszor nem merünk nemet mondani, csak hogy ne kelljen vitába szállni. Félünk kinyítvánítani a haragunkat, még ha jogos is. Könnyebb azt mondani: "Ne szólj szám, nem fáj fejem", legalább béke van, és megelőzhetőek a konfliktusok. De valójában (ha mindig készségesek vagyunk, lehet ránk számítani) hosszútávon kiszolgáltatottnak, kedvetlennek, akár depressziósnak érezhetjük magunkat, az elfojtott harag miatt pedig fájhat a fejünk, gyomrunk, tartósan emelkedhet vérnyomásunk, ...

Az emberek különbözőképpen kommunikálnak, mely egyaránt múlik a megörökölt családi mintáinkon, az élettapasztalatainkon és a temperamentumunkon is. Kommunikációs stílusunk leginkább egy olyan megrögzött szokás, melynek sokszor nem is igazán vagyunk tudatában. Hajlamosak vagyunk ragaszkodni hozzá, még akkor is, ha az nem eredményes. Egy biztos: az asszertivitás az esetek többségében célravezető. Az asszertív kommunikáció a kölcsönös tiszteleten alapszik - mert tiszteletet adni és kapni egyaránt tudni kell.

Egy passzív kommunikációs stílus azt közvetíti, hogy saját jogainkat semmibe vesszük, nem tiszteljük. Ezzel alkalmat teremtünk másoknak, hogy figyelmen kívül hagyják igényeinket, szükségleteinket. Például: igent mondunk, ha egy kollégánk megkér, hogy vegyük át egy feladatát, míg ő szabadságon van, annak ellenére, hogy saját munkánkban is elmaradásunk van, és ez nyilvánvalóan túl nagy terhet ró ránk. Vagy, ha valamire azt mondjuk: Nekem mindegy, döntsön a többség! A "bocs, hogy élek" viselkedés, a túlzott alkalmazkodás, a megfelelési kényszer azt üzeni a körülöttünk levőknek, hogy saját érzéseink, gondolataink, vágyaink, céljaink a magunk számára sem olyan fontosak, mint másoké.

Az asszertivitás elsajátítása elősegíti és megkönnyíti a konfliktushelyzetek megoldását. Az asszertivitás annyit jelent, mint szándékaink, céljaink nyílt, őszinte megfogalmazása, egyenes, világos kifejezések alkalmazása a beszédben. Az asszertív viselkedés a non verbális kommunikáció keretében magabiztos fellépésben nyilvánul meg, melynek elemei a szavainkkal összhangban lévő testbeszéd, a nyílt tekintet, a határozott és nyugodt hang, az egyenes tartás, ami által a kisugárzásunk is megváltozik.

"Az asszertivitás nem csoda, de csodálatos hatása lehet mindennapi életünkben, kapcsolatainkban, hogy érzéseinket és indulatainkat másokat tisztelve tudjuk kifejezni.

Az asszertív jogok listája:
01. Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled
02. Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzéseidet és véleményedet
03. Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek
04. Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, mi fontos neked, és mi nem
05. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél
06. Jogod van ahhoz, hogy kérd amire szükséged van
07. Jogod van ahhoz, hogy megkapd, amiért fizettél
08. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj bárkitől aki kompetens
09. Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el
10. Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet
11. Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet
12. Jogod van ahhoz, hogy megbetegedj
13. Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: nem tudom."

Robert E. Alberti és Michael L. Emmons pszichológus szerzőpáros 1974-ben alkotta meg a fenti listát, ami a tiszteleten, egymás elfogadásán, a bizalmon alapul, és azóta sokak által folyamatosan formálódik, bővül.

Pl:
- Jogod van arra, hogy elsősorban önmagadba fektess energiát
- Jogod van úgy élni és cselekedni, ahogy számodra megfelelő, és jogod van szabadon viselni ennek következményeit is. Mindehhez pedig nincs szükséged mások felhatalmazására vagy engedélyére.

Aki asszertivan kommunikál és viselkedik, az természetesnek veszi, hogy a fenti jogok - nemtől és kortól függetlenül, ugyanúgy megilletnek másokat is, és tiszteletben tartja, ha más is él ezekkel a jogaival. Nem vagyunk felelősek mások érzéseiért, gondolataiért, viselkedéséért, ugyanakkor felelősek vagyunk a saját hozzáállásunkért, tetteinkért, ezért nem mindegy, hogy hogyan viszonyulunk a világ dolgaihoz, és a többiekhez. Az asszertív kommunikáció során mindkét fél nyertesnek érzi magát, az asszertív viselkedés pedig a mindennapi életben rövid és hosszú távon is hatékony, sikeres életstratégia.

Az asszertív kommunikáció során nem feltétlenül az történik, amit ÉN szeretnék, és nem is az történik, amit TE kívánsz, hanem az válik valóra, amit MI szeretnénk.

Sokan természetükből fakadóan asszertívan viselkednek. Ha hajlamosabb a passzív magatartásra, fejlessze asszertivitását. Ha inkább agresszivitásra hajlamos, tanulja meg mérsékelni ezt a fajta kommunikációs stílust.

- Legyen magához őszinte, most hogyan kommunikál? Hangot ad véleményének, vagy inkább magában tartja? Elvállal plusz munkákat, feladatokat, amikor már egyébként is el van havazva? Mások számára érzékelhető, hogy agresszívan vagy passzívan viselkedik? Könnyen hibáztat másokat, vagy vádaskodik? Félnek mások Önnel beszélgetésbe elegyedni?

- Használjon asszertív nyelvet! Beszéljen egyes szám első személyben, hogy mások tudhassák, az az Ön véleménye, gondolata. Például: Én nem értek egyet ezzel! Ahelyett, hogy azt mondaná: Tévedsz! Ne kerteljen! Legyen nyílt és egyenes! Ha el kell utasítania valami kérést, egyszerűen csak mondja: Most sajnos nem tudom megcsinálni. Ha szükséges, röviden magyarázza meg, miért.

- Próbálja el, mit akar mondani! Ha valami jár a fejében, koncentráljon arra. Segíthet, ha ír egy "forgatókönyvet". Próbálja el hangosan, akár valaki (barát, kolléga) előtt, és kérjen visszajelzést, kritikát.

- Ne feledje a testbeszédet! Az asszertív kommunikáció nemcsak verbális. Magában foglalja a testbeszédet is. Viselkedjen magabiztosan, még ha nem is érzi magát annak. Húzza ki magát, tartsa a szemkontaktust, tartsa tiszteletbe a másik ember személyes terét, ne menjen túl közel. Arckifejezése legyen pozitív vagy semleges. Ne tördelje a kezét, és ne gesztikuláljon túl hevesen. Akár tükör előtt gyakorolhat is.

- Kontrollálja érzéseit! Sokszor váltakozik bennünk a négy alap-érzelem: düh, szomorúság, öröm, félelem, és különböző módon érezhetünk ugyanabban a helyzetben. Vannak, akik elsírják magukat, ha konfliktus üti fel a fejét, és kétségbe esnek. Mások pedig ilyenkor túl lobbanékonyak. Mindkét esetben próbáljon meg egy pillanatra eltávolodni az adott helyzettől, lélegezzen lassan, mélyeket, számoljon magában tízig, ez segít higgadttá válni, és nyerhet egy kis időt, mielőtt reagál.

- Kezdje kis lépésekkel! Kezdetben olyan szituációkban gyakoroljon, melyeknek nincs túl nagy tétje. Azután értékelje magát, és ha kell, változtasson.

Az asszertivitás nem velünk született, hanem tanult készség, olyan viselkedési és gondolkodási mintázat, ami bárki számára elérhető. Az együttműködés verbális és non-verbális nyelve. Elmélete elsajátítható, folyamatosan fejleszthető, gyakorlati alkalmazása pedig hozzásegíthet a kiegyensúlyozottabb élethez.

Senki sem tökéletes! Időnként elkerülhetetlen a félreértés, és ez így van jól, mert ebből is tanuljuk önmagunkat és másokat. Teljesen természetes, hogy nem minden esetben vagyunk képesek asszertívan viselkedni: van hogy elvesztjük a kontrollt az érzelmeink felett, ha a másik fél nárcisztikusan, minősíthetetlenül viselkedik, és nem vállalja fel az ezzel járó következményeket.

Nem kell, hogy mindig igazunk legyen, és nincs is mindig igazunk! A tévedésünk elismerése nem szégyen, nem gyengeség, és nem is veszteség, hanem bátorság és a felelősségünk felvállalása, ami bizalmat és tiszteletet ébreszt másokban. Olykor nem könnyű, mert attól tartunk, hogy a másik visszaél az őszinteségünkkel, és kihasználja a vélt "erőfölényét", de mindenképp szükséges, ha közös nevezőre szeretnénk jutni valakivel.

Rugalmasan, az adott helyzethez alkalmazkodva érdemes megválasztani a kommunikációnk és viselkedésünk. Lehetséges, hogy épp a kissé agresszívabb viselkedésünk (pl. vészhelyzetben gyors reagálás), máskor pedig a passzívabb hozzáállásunk (pl. gyász, veszteség esetén az értő figyelem, a másik meghallgatása) lesz a legmegfelelőbb.

Az is lehetséges, hogy a helyzetelemzésünk során arra a következtetésre jutunk, hogy azzal a valakivel mégsem akarunk együttműködni, és inkább igyekszünk mihamarabb kilépni a szituációból, mert egyszerűen nem látjuk értelmét. Ha ez van, akkor ez van ... megváltoztatni, más irányba terelni elsősorban önmagunkat vagyunk képesek, aztán hogy ez hogy hat másokra, az mindig többesélyes.

Kellemes, és hasznos időtöltést kíván:

Szenyán Ildikó
szenyanildiko@neadjafel.hu
06-20-9-344-154