Huszonnégy óra. Nem több, és nem kevesebb.

Nem mindegy, mire használjuk.
Képesek vagyunk-e beosztani, és különbséget tenni
az igazán fontos, és nem fontos dolgok között?

Mit is akarok?

Mielőtt előkapnánk a határidőnaplót, hogy minden negyedórára szervezzünk magunknak valami feladatot, gondoljuk át terveinket. Milyennek szeretnénk látni magunkat öt-hat év múlva? Mit akarunk az életünktől? A magunk vagy mások elvárásai szerint élünk? Nehéz kérdések. De ha nincsenek válaszok, nincsenek célok sem. És persze tervezés sem: élünk egyik napról a másikra, sodortatjuk magunkat az eseményekkel. Az idő pedig kifolyik a kezünk közül, örök rohanásban, örök késésben vagyunk.

Sokszor ott dől dugába a tervezés, hogy nem megvalósítható célokat állítunk magunk elé. Nem látjuk reálisan saját helyzetünket, lehetőségeinket.
Először próbáljuk meg leírni életcéljainkat a következő területeken:
.  család (vállaljunk-e gyereket, mennyi időt szánunk egymásra stb.),
.  karrier (mit várok a munkámtól, mit akarok elérni),
.  test (fogyókúra, torna, egészség),
.  lélek (nem hajszolom görcsösen a szerelmet, nem aggódok folyton a gyerekeim, párom, szüleim, vagy a barátaim miatt, ...),
. anyagiak (nagyobb fizetés, új lakás, autó stb.),
.  szórakozás (színház, könyv, barátok stb.).
Ha már van társunk, gyerekeink, akkor tervezéskor rájuk is gondoljunk. Mert lehet, hogy új diplomára vágyunk, viszont akkor számításba kell vennünk, hogy még kevesebb idő jut majd a családunkra, és ehhez a helyzethez nekik is alkalmazkodniuk kell.

5 ok, amiért nem valósítjuk meg kitűzött céljainkat

1. Nem reálisak. (Többszintes családi házra vágyom, de nincs, nem is lesz pénzem rá.)
2. Nem konkrétak. (Boldogságra vágyom.)
3. Nem motiválnak. (Megtanulok síelni. Igaz, hogy utálom telet meg a havat.)
4. Nem fűződik hozzá érdekünk. (Szeretnék pénzügyi diplomát szerezni, bár tudom,
   hogy úgyis tanárként fogok dolgozni.)
5. Nem tűztünk ki határidőt

Vezessünk listát!
Sokszor elég, ha leírjuk a feladatainkat, mert ami a fejben egy nagy kesze-kuszaságnak tűnik, az a papíron átlátható. Ezek után már könnyedén tudunk ütemezni, és a napjainkat megszervezni. Érdemes az elvégzett feladatokat kihúzni a listáról, hogy ne csak a temérdek ránk váró feladattal szembesüljünk, hanem azzal is, amit már megoldottunk.

Ha szükségét érezzük, rangsoroljuk dolgainkat. Fontossági sorrend szerint legyenek "A" (határidős, azonnal elvégzendők), "B" (nem égetően sürgős) és "C" (ha jut rá idő) kategóriás teendők. A munkát mindig az "A"-val kezdjük, és ha végeztünk, gondosan pipálgassunk. Érdemes a pontok mellé egy-két részletet is odaírni (ebédfőzés helyett, hogy hétfőre: rakott krumpli), így még könnyebben boldogulunk.

Ne legyünk görcsösek!
Ha életünk egy kész rohanás, nem árt végiggondolni a feladatainkat. Nem vállaltunk túl sokat? Valóban fontos mindennap értekezletet tartani, vagy meleg vacsorát főzni?
Nők hajlamosabbak beleesni a "tökéletes munkaerő és háziasszony leszek" csapdába, mígnem össze nem roppannak. Ne várjuk meg, míg a fáradtságtól összeesünk, lazítsunk is! Legyen szellős az a határidőnapló!

Kérjünk segítséget!
Csak én tudom jól csinálni! Ismerős mondat? Ha igen, nem árt behúzni a kéziféket.
A kimosott ruhát más is ki tudja teríteni, mint ahogy a munkahelyi névnapok szervezését is rábízhatjuk néha másra. Ha minden feladatot magunkra vállalunk, ne csodálkozzunk, ha egy nap betemet a munka.

Ne pocsékoljuk az időt!
Ki ne ismerné az érzést: ahelyett, hogy nekifognánk a főzésnek, még mindig a tévé távirányítóját nyomkodjuk, körmöt reszelünk, szemöldököt tépkedünk. Ha igazán hatékonyak akarunk lenni, számoljunk le az időrabló szokásainkkal. Tartsuk tiszteletben a határidőket, és ne hagyjunk mindent az utolsó pillanatra. Különben is: sokkal jobban esik a kávé, ha már készen vagyunk a feladatokkal.

A jelenre koncentráljunk!
Azokkal a feladatokkal foglalkozzunk, amelyek most aktuálisak. Ha állandóan a jövőt kémleljük, és gyártjuk az álproblémákat, nem tudunk a tényleges dolgainkra koncentrálni. Kevesen vagyunk képesek egyszerre több munkát átlátni, és elvégezni: figyeljünk arra az egyetlen dologra oda, amivel éppen foglalkozunk, és csak utána lássunk neki a következőnek.

Lazítani.
Legyen egy nap több üresjárat is! Amikor csak úgy bambulunk, újságot lapozgatunk, kávét kevergetünk. és ne legyen emiatt lelkiismeret-furdalásunk. Az állandó rohanás megkeseríti a mindennapokat, elveszi az örömöt, megszürkíti az életet. Ha valamihez nincs kedvünk, nyugodtan hagyjuk ki, ütemezzük át, adjuk át másnak. végül is nem robotok, hanem emberek vagyunk.

Kellemes, és hasznos időtöltést kíván:

Szenyán Ildikó
szenyanildiko@neadjafel.hu
06-20-9-344-154
Skype: Energildi