HOGYAN TEHETIK AZ ELHATÁROZÁSAI KITARTÓBBÁ?
Mielőtt célokat tűzünk ki, fontos megvizsgálnunk a célok indíttatását.
Mit akarunk ezzel elérni? Mi a "nagyobb" kép?
Mely törekvésünk irányába visz minket, ha ezt betartjuk?
Kik szeretnénk lenni? Milyenek szeretnénk lenni?
Ennek a célnak az elérése hogyan befolyásolja azt a képet,
amit magunkról szeretnénk alkotni/mutatni?
Én mindig két listát írok: "elhatározásokat" és az ezeknek megfelelő, ezekhez vezető "célokat".
Az elhatározások arról szólnak: ki szeretnék lenni, milyen szeretnék lenni. Ezek nem mérhetőek, és nincs határidejük sem. Folytonosan törekszünk arra, hogy ilyenek legyünk, és döntéseink (és cselekedeteink) által vagy közeledünk ezekhez az elvárásainkhoz, vagy távolodunk tőlük.
Eszközeink: a célok! Ezek az "utak" az elhatározások megvalósítása felé. A célok mérhetőek és pontosak (ha jól tűztük ki őket). A probléma akkor merül fel, amikor egy bizonyos cél elérésének túl nagy jelentőséget tulajdonítunk, szem elől veszítve a cél mögött húzódó elhatározást. Egy "elhatározás" felé sok "cél" vezethet, és fontos, hogy ezeket beazonosítsuk. Így nem feltétlenül tudjuk be kudarcnak, ha az egyik "útról" egy kicsit letérünk (sokszor a körülményeket figyelembe véve okosabb és célravezetőbb rugalmasnak maradni), addig, amíg fel tudjuk mérni a többi "úton" megtett haladásunkat.Mely elhatározás állt a döntésem mögött, hogy hétközben nem netezem csak hivatalos, munkaügyben?
Hatékonyabb akartam lenni. Megfigyelésem szerint, ha leülök e-mailezni a barátaimmal, túl sok időt vesztegettem. De a "hatékonyabbnak lenni" elhatározáshoz sok út fut, és még sok más célt lehet irányában kitűzni: minden reggel beosztani a napi tennivalókat órarend szerint; megtalálni, mi delegálható és delegálni; stb. Mint ahogy a munkám során kapott levelekre, úgy a baráti levelekre is illik válaszolni, mert a kapcsolatokat ápolni kell. Nem maradhat minden a hétvégére. Így a szigorú cél, amit kitűztem, nemcsak hogy nem az egyetlen út, de ésszerűen nem is megvalósítható. Fontos annak a tudatos felismerése, hogy vannak alkalmak, amikor a "levelezgetés" időpocsékolásba fullad. De a szigorú megszorítás, mint cél helyett inkább azt kell elbírálnom, hogy mikor milyen következményekkel jár ez a cselekedetem. Így a nagy kudarcélmény helyett, ami a "most már úgyis mindegy, én nem vagyok elég céltudatos, és így nem lehetek hatékony sem" tévhithez vezet, az utak (célok) összességét kell figyelni.
Mennyire sikeres egy bizonyos elhatározásra irányuló törekvéseiben, és mely célokat kell újra fogalmaznia, hogy hű maradjon az elhatározásaihoz? Sokszor sokkal könnyebb elkönyvelni a kudarcot és feladni. Biztos, hogy ezt akarja tenni, vagy valóban hisz abban, hogy ki, és milyen akar lenni?
Ön hol maradt le a döntései mögött? Az attól függ.
Elhatározásainknak számos gyökere lehet, és sokszor nagymértékben az indíttatás határozza meg azt, hogy milyen lendülettel vágunk bele a végrehajtásba.
Miért is kellene lépnem?
Kinek fontos ez a cél? A szerettei szerint tenne jót Önnek? A társadalom elvárásainak próbál megfelelni? Először próbálja megfogalmazni, miért tartja ÖN fontosnak a kitűzött célt. Miben változna az élete, ha elérné? Talán önmagára tekintene másképpen? Milyen érzés szembenézni önmagával a tükörben, és megeggyezni, hogy mégsem vág bele?Sokszor azért hiányzik belőlünk a motiváció, mert nem a saját értékeinknek megfelelően tűzzük ki a céljainkat. Én viszont biztosan tudom, mennyire fontos nekem, hogy megosszam az életem folyamán elsajátított trükköket, amelyek kiegyensúlyozottabb, boldogabb élethez vezetnek. Akkor miért tartott ilyen sokáig?
Túl nagy a fa, kicsi a fejsze
A második gyakori probléma, hogy túl nagy fába vágjuk a fejszénket. Nem pontosan határozzuk meg, hogy mekkora előremenetel számítana már sikernek. A "munka" nagysága elbátortalanít, és elveszi a kedvünket. A maximalizmus nem mindig a legjobb választás. Valóban csak akkor kezd el leszokni a cigiről, amikor úgy érzi, hogy egyik percről a másikra abba tudja hagyni? Tényleg csak akkor akar egy kis pihenőt beiktatni, amikor időt tud szakítani egy egyhetes vakációra? Érdemes addig várni a tornával, amíg minden héten háromszor lesz erre egy órája? Valószínűleg nem. Minden lépés a cél felé előnyöket és főleg sikerérzést idézhet elő. Talán nem kell egy egész cikk-sorozatot, vagy akár egy teljes cikket megírnom ahhoz, hogy elkezdjem. Ha csak az első cikk témájával előállok, már tettem egy nagy lépést!
Pont most és pont így!
De nem jut semmi okos az eszembe. Teljes megtorpanás. Az időzítés az egyik legfontosabb tényező. Miért pont most kezdenék bele? Azokat a célokat fogjuk megvalósítani, melyek valamiért éppen akkor fontosak nekünk. Így meg kell találnunk a pillanatnyi ösztönző erőt, és a cél jelenlegi kapcsolatát az értékeinkhez. Ekkor jött a gondolat. Nem vagyok egyedül ezzel a problémával, és ez a cikk talán segíthet másoknak is.
Jó célokkal!
Én nem hiszek a lustaságban. Csak a rossz célkitűzésben vagy célmegközelítésben. Legyenek a céljai önmaga számára fontosak, pontosak, mérhetőek, elérhetőek, és időben megfelelőek. Keressen valakit, aki megérti az indíttatását, és szeretettel, megértéssel, ugyanakkor néha számonkéréssel segít a haladásban.
Kellemes, és hasznos időtöltést kíván:
Szenyán Ildikó
szenyanildiko@neadjafel.hu
06-20-9-344-154
