A napi rutin mellett gyakran talán megfeledkezünk arról, hogy milyen fontosak azok az örömteli tevékenységek, melyek semmi mással nem hasonlíthatóak össze, hiszen ez által érezzük igazán, hogy élünk.
Csíkszentmihályi Mihály, a világszerte ismert, Amerikában élő boldogságkutató évtizedek óta vizsgálja ezt a szükségszerű élményt, mely a flow, vagyis az áramlat fogalmával írható le.
Szerinte a flow állapotában az ember teljesen elmélyül egy tevékenységben. Rendkívül magas a koncentráció és a kontroll érzése, a hétköznapi gondok, problémák háttérbe szorulnak és megváltozik az időérzékelésünk is. A kutatásai során kiderítette, hogy a sportolás vagy egy művészeti alkotás elkészítése éppen úgy kiválthat flow-élményt, mint a gyerekekkel való foglalkozás, vagy egy futószalag melletti munkavégzés. Azaz nemtől, kortól, kultúrától, iskolai végzettségtől függetlenül bárki, bármilyen tevékenység során átélheti.
A kutatási eredményei alapján azt mondja, hogy ennek az áramlásszerű élménynek a bekövetkezése nem a tevékenység tartalmától, hanem annak a minőségétől függ. Ennek legfontosabb feltételei, hogy legyen előttünk konkrét cél, hogy a visszajelzés azonnal bekövetkezzen, és hogy a kihívás megfelelő mértékű legyen. Vagyis ne legyen túl magas, de ne legyen túl alacsony sem, mert az előbbi szorongást, az utóbbi pedig unalmat eredményezhet.
"Ne keverj munkát mulatsággal, a kettő nem megy együtt." Csíkszentmihályi Mihály szerint apjának ez a mondata vezette a flow jelenség kutatásához, mert nem akarta elfogadni, hogy a munkát, tanulást nem lehet élvezettel végezni.
Vannak személyiségek, akik képtelenek a tökéletes élmény megtapasztalására. Ezek az emberek kevésbé tudják összpontosítani az energiájukat, nem képesek az örömteli tanulásra, egy tevékenységbe való teljes belefelejtkezésre. Akik számára túlzottan fontos, hogy milyennek látják őket a többiek, azok az erre irányuló figyelemmel kötik le minden energiájukat, így nem jöhet létre bennük a flow élmény sem.
A család is hozzájárul ahhoz, hogy ki lesz képes átélni a flow élményét. Ha a gyermek tisztában van azzal, hogy mit várnak el tőle szülei, ha a szülőket is érdekli, hogy éppen mivel foglalatoskodik a gyermek és ismerik az érzéseit, ha a családban az az alapvető szemlélet uralkodik, hogy a legkisebb családtagnak is joga van több lehetőség közül választani, akkor adott a lehetőség a flow gyakori megélésére.
"Az autotelikus embernek nincs igazán szüksége anyagi javakra, szórakozásra, kényelemre, hatalomra vagy hírnévre, hiszen jutalma tevékenységéből származik. Miután az ilyen emberek munkájuk során, a családjukon belül, társas helyzetben, evés közben, sőt még egyedüllétük idején is képesek áramlathoz jutni, kevésbé vannak kiszolgáltatva rapszodikus külső jutalmaknak, mint azok, akik üres és értelmetlen lépésekből álló életüket csakis külső megerősítések segítségével képesek fenntartani. Mivel kevésbé befolyásolhatók kívülről jövő fenyegetésekkel és jutalmazásokkal, az autotelikus emberek érdeklődési köre tágabb, jóval önállóbbak és függetlenebbek az átlagnál, és szenvedélyesebben képesek magukat belevetni az élet színes forgatagába."
Az autotelikus megfogalmazás két görög szóból ered: auto = ön, és telosz = cél, azaz öncélú vagy önjutalmazó. Az autotelikus tevékenység, önmagáért való tevékenységet jelent, azaz nem valami jövendőbeli haszon reményében végezzük, hanem pusztán magának a tevékenységnek az öröméért. Nem a tevékenység következményeire figyelünk, hanem magára a tevékenységre. Az anyagi javak, a szórakozás, a kényelem,... egyáltalán nem elítélendő dolgok, de ha nem csak ezek hajszolásával telnek a napjaink, akkor sokkal teljesebb, harmónikusabb életet élhetünk.
Bár egy felnőtt számára úgy tűnhet, a boldogság keresése néha megoldhatatlanul nehéz feladat, valójában épp az egyszerű dolgok vezetnek el a kiteljesedéshez. Érdemes ebben a kérdésben példát venni a gyerekekről, akik naponta többször is megélik a flow-t, mivel a legapróbb dolgok miatt is képesek felhőtlen örömöt érezni.
Az empirikus kutatások azt támasztják alá, hogy akik képesek meglátni a pillanat szépségeit, azok kisebb valószínűséggel élnek át depressziót, stresszt, bűntudatot és szégyent. Azt is állítják a kutatók, hogy a pillanat élvezetének képessége megtanulható. Egyrészt kitartó erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy figyelmünket az itt és mostban tartsuk. Másodszor eltökéltség kell ahhoz, hogy élvezni tudjunk olyan dolgokat, amelyeket eleve adottnak vettünk eddig. Például a ropogós zsemlét reggel, vagy a kávé finom illatát.
"Amivel szívesen foglalkozunk, azt gyakrabban csináljuk. Ha valamit gyakrabban csinálunk, abban egyre jobbá válunk. Ahogy egyre jobbá válunk, úgy vállalunk egyre nagyobb kihívásokat. A kihívások fokozásával egyre nagyobb valószínűséggel fogjuk megtapasztalni a flow-t. Ha pedig átéljük a flow-t, még jobban fogjuk szeretni az adott dolgot. És ha még jobban szeretjük, még gyakrabban csináljuk. És így tovább."
Csíkszentmihályi Mihály mindezt a futásról, a futás öröméről írta, de ugyanezt megtapasztalhatjuk más tevékenységek esetén is. Sőt! Olyankor is lehetséges mindez, hogy egy tevékenységbe először külső okok miatt, és nem belső késztetésre kezdünk bele. Ha megtaláljuk az elsőre nem szeretem tevékenységekben is azt, ami mégis tetszik benne (bár kezdetben idegenkedünk tőle), azaz képesek vagyunk "belefeledkezni", figyelmet, energiát belefektetni, akkor előbb-utóbb ezekben is egyre jártasabbak lehetünk, és sikert, örömöt, autotelikus élményt érhetünk el.
A flow-élmények vitaminbombaként hatnak a szervezetre és befolyásolják a szubjektív jóllétünket is. A tevékenység közben közvetlen nem tapasztalunk boldogságot, ahhoz túlkoncentráltak vagyunk, de utólag beáll az önmegerősítés, a kiteljesedés és a mély boldogság érzése. Akinek gyakran van flow-élménye, annak életminősége jobb - legalábbis azokhoz képest, akik önmaguk számára kevesebb kihívást jelentő tevékenységet tűznek ki célul.